Nem is olyan hosszú a pedagógusok nyara

Az utóbbi hetekben és hónapokban rengeteget lehetett hallani a tanárok helyzetéről, az állítólagos három hónapos vakációk közben ellátott feladataikról, na meg arról, hogy egyre kevesebben választják ezt a szakmát. Ha megkérdezzük az embereket, akkor azt hiszik, hogy miközben a gyerekek önfeledten bandáznak, addig a tanárok is az egyik medencében lógatják a lábukat.

Pedig, ha jobban megnézzük, akkor hiába van nyár, hiába nincsenek fiatalok az iskolapadban, a tanárok még mindig dolgoznak. Ott vannak a szóbeli érettségik, az osztályozóértekezletek, át kell írni a bizonyítványokat, leltárt kell készíteni, le kell zárni a tanévet, és még mindig van jó pár dolog, ami az iskola működéséhez amúgy elengedhetetlen. Extraként jönnek azok, akiknek ügyeletet kell biztosítani.

A tanárok lelkileg is fáradtak

Csak kevesen vannak, akik boldogan gondolnak a munkahelyükre, és legszívesebben éjjel-nappal azt csinálnák. A tanárság azonban nem ilyen. Évek óta egyre több probléma van a fiatalokkal, ráadásul nemcsak a tanulás iránti kedvüket vesztették el, hanem magatartásuk is hagy némi kivetni valót, ami megteremti a mai körülményeket.

A pedagógus nem mondhat semmit, ha pedig fel meri emelni a hangját, akkor nemcsak a gyerekkel, hanem a szüleivel is meg kell küzdenie. Egyre több tanár érzi azt, hogy kiégés közeli állapotba került, így azt a pár hetet, amit nyáron kap, azt önmaga regenerálódásával tölti.

Ettől függetlenül megemlíthetünk konkrét számokat is, csak a pontosság kedvéért. A legtöbb tanár július 4-ig bent tartózkodik az iskola falai között, nagyjából ezen a héten ér véget hivatalosan a tanítás.

Persze, ilyenkor jönnek a különböző táborok, ahova szintén kell a tanári segítség, ám azt inkább szerelemből csinálja az ember, mert szeretné megadni az esélyt az új generációnak. Aztán a kiérdemelt pihenés után augusztus 15-én vissza kell térni az iskolába, hiszen kezdődik az új év, elő kell készíteni mindent.

Ha kiszámoljuk, akkor ez a nagy nyári szünet talán pár nappal lépi túl a négy hetet, ez viszont lényegesen távolabb van a három hónaptól.

Nehéz bármit is tenni a kiégés ellen

Amikor valaki szabadságra megy, akkor alig várja a kirándulásokat, nyaralásokat vagy a kalandokat. Ha azonban megkérdezünk egy tanárt, akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy csak pihenni akar.

Nem vágyik nagy utazásokra, az első otthon töltött hetei néha a fotel közelében mennek el, viszont egyszerűen fel kell töltődniük lelkileg. A rengeteg vita, a mindennapos harcok a gyerekekkel, és az ehhez kijáró stressz tovább nehezíti a dolgukat.

Itt nem arról van szó, hogy valaki bejár a műszakra, és pontosan nyolc óra múlva távozik, majd otthon egyéb dolgokra is van ideje. A tanár otthon is tanár, gondolkodik, dolgozatot javít, játékokat talál ki, megpróbálja inspirálni a tanulóit, hiszen a legjobbat szeretné a nekik.

Ahogy láthattuk, tanárnak lenni egyáltalán nem könnyű, de kár lenni azt hangoztatni, hogy három hónap vakáció jár nekik. Minden munkahelynek megvannak az előnyei és a hátrányai, csak azt kell megtanulnunk, hogy tiszteljük a többieket.